2013. ápr. 8.

„Korunkban az a legnagyobb elismerés, hogy valami egyáltalán érdekel még valakit”

Beszélgetés Pozsonyi Ádám íróval, a Tekintetes Úr vezetőjével

- Pár napja vettem észre a youtube-on, hogy felkerült két új Tekintetes Úr hangfelvétel, mindkettő friss lakáspróba hanganyaga. Alattuk az információ résznél azt is megemlíti, hogy várhatóan 2013. júniusában egy visszatérő koncertre is sor kerül majd. Mesélne kicsit arról, hogy ennyi év után honnan jött az újjáalakulás ötlete?



- Most van az életemben egy olyan szakasz, amikor „ráérek” erre. A Keskeny-regényt befejeztem, és konkrét írói terveim a következő pár hónapban nincsenek. Ráadásul a sors játéka folytán most találkoztam olyan valakivel, akivel együtt tudok zenélni. Én mindig azt hangoztattam, hogy a zenekar akkor oszlott fel, ha én kijelentettem, hogy vége. Ilyet ugye soha nem mondtam. A zenekar nem oszlott fel, csak nem működött. Nem volt kivel, és abban sem voltam biztos sokáig, hogy van kinek. Bár ahogy nézem, az évek alatt klasszikussá vált az együttes, és azok a gondolatok és ötletek, amiket ezelőtt 15-20 évvel - kimondani is ijesztő! - a színpadról hangoztattam, azok mára beértek. Van rá igény, és a jelenben kézzelfoghatóbb és tapinthatóbb az a problémafelvetés, ami a 90-es évek közepén csak hitetlen fejcsóválást váltott ki.


- A formáció jelenleg teljes? A felvételeken észrevehető a dobos hiánya. Ez a lakáspróba-jelleg miatt van, vagy még egyáltalán nem talált dobost az újjáalakult Tekintetes Úr?



- Lehet, hogy nem is lesz dobos. Felmerült a dobgépes megoldás is. Nagyon az elején vagyunk, bármi lehetséges. Ha ez működik, én voltaképp nem vagyok ellene. Sőt! Életkoromból és életvitelemből adódóan nem nagyon van kedvem próbahelyekre járkálni, buszra várni, gitárt cipelni, meg súlyos pénzeket fizetni próbahelyekért, mely pénzek a büdös életben nem jönnek vissza, csak ezt a próbahelyek üzemeltetői nem hajlandók megérteni. Kevesebb emberrel ráadásul kevesebb egyeztetnivaló van. Abba is belefáradtam az elmúlt évtizedek alatt, hogy minden tag külön kis egoját kezeljem, magánéleti, lustasági, iskolai-munkahelyi bonyolításait beépítsem. Jó lenne, ha működne a dobgépes dolog. Ha nem, akkor persze lépünk és kitalálunk mást, pl. keresünk egy dobost.


- Csak egyszeri alkalomra tervezett produkcióról beszélhetünk, vagy újra aktív lesz a zenekar? A repertoár a régi dalokból áll, vagy születtek az évek alatt új szerzemények is?

- Aktív? Amatőr zenekar a jelen állapotokban – és felnőtt fejjel - nem lehet „aktív”. Hogy lehetne? Mikor? Miből? Minek? Az évi négy koncertért, aminek bevételéből a húrkészlet meg a próbahely nem jön ki? A negyvenöt db. érdeklődőért? Lesz majd pár koncert, ha van rá igény, és persze élvezzük is. Mert a lényeg az, hogy élvezzük a dolgot, meg az is, aki eljön. Kábé ez erről szól. Ha hívnak valahová, és épp ráérünk, akkor akár vállalunk majd koncerteket, de ezt én nem nevezném aktivitásnak. Aztán ha megunjuk, vagy nem élvezzük – akár mi, akár a közönség -, vagy újra az íráshoz van kedvem, vagy akármi, akkor megint nem lesz pár évig Tekintetes Úr. Ebből több nem hozható ki, csak húsz évesen még véresen komolyan veszi az ember, és nem akarja ezt megérteni. Lesznek új számok is.

A Tekintetes Úr jelenlegi felállása, Bencze Tibor és Pozsonyi Ádám
- Figyelemmel kíséri még valamilyen szinten a magyar "punk mozgalmat"(ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről)? Vannak olyan fiatalok, akikről úgy gondolja, több bennük a potenciál, mint a lázadozó csürhe nagy részében?



- Azokból, akikkel annak idején mi felléptünk, mára senki nem maradt. A Tekintetes által megkezdett úton elindultak páran, aztán ki erre, ki arra. Nem tudom a Csermanek mennyire tekinthető fiatalnak. Szerintem már ők se. Rájuk odafigyelek. Meg a Földalatti köré szerveződő zenekarokról tudok valamennyire. A még újabbak közül érdekes a Honecker Bosszúja meg az Opus Null. Utóbbinak oszlopos tagja a Bencze úr – művésznevén Timur -, akivel most a Tekintetest képviseljük.


- Tavaly jelent meg legújabb kötete, mely a Keskeny Károly élete és kora címet viseli. Nekem ugyan
volt szerencsém olvasni a művet, ám azoknak, akik esetleg nem ismernék írói munkásságát, mondana róla néhány mondatot? Hányadik kötete ez a sorban és mit fontos róla tudni?


- Kényelmességből idemásolom az előre megfogalmazott reklámszöveget: „Pozsonyi Ádám új regénye a XXI. század elejének Budapestjén játszódik. Keskeny Károly - ködlovag és hivatásos reakciós - mint holmi utolsó szalmaszál és végső szellemi-morális mentőöv bukkan fel egy pesti bohémekből álló társaságban, hogy jellemével, egyéniségével, elveivel és egész lényével kapaszkodót nyújtson ebben a modern, nivellált és gyökereitől megfosztott világban. Az abszurd és szürreális kalandok során - melyben hihetetlen figurák bukkannak fel, mint pl. Szomszéd úr, ki hét gyermek atyja, Boros úr, az örök agglegény, Mihály úr, a Demokrácia Üldözötteinek Szövetsége elnöke, a Ludovikás - aki annyira ellenzi a szabadosságot, hogy az utcasarkon precíz, 90 fokos szögben fordul be, Knittel Konrád, akinek mindig mindenben igaza van, valamint maga a Mester -, az olvasók korunk legégetőbb kérdéseivel szembesülnek. Olyan kérdésekkel, amiket az elmúlt ötven év alatt soha senki nem vetett még fel Magyarországon.”.
A Keskeny Károly élete és kora a kilencedik kötetem.

- A Rebellióhoz hasonlóan roppant szórakoztatónak és egyben elgondolkodtatónak tartottam a kötetet. Beszélne kicsit Keskeny Károly figurájáról? Mennyire fiktív a karaktere és mennyire ihlette az ön személyisége? Néha erős öniróniát vélek Keskeny alakjában felfedezni, (különösen annál a résznél, mikor a Mesternél tett látogatás után a könyv elbeszélőjével a normalitás kérdését feszegetik) jól érzem, hogy ennél a résznél az erős társadalomkritika mellett kissé önmagát is bírálja az író?


- Minden író minden karaktere fiktív és valóságos is egyben. Semmiből teremteni csak Isten tud. Mi emberek vagyunk, a meglévőt variáljuk. Az adott készletből dolgozunk. Egy régi mondás szerint, ha nem akarsz szerepelni egy regényben, ne beszélgess egy íróval. Keskeny Károly figurája is részben magam vagyok, részben meg más. Mint ahogy a Keskennyel találkozó narrátor is én vagyok. De a főhős karaktere sokban emlékeztet Szabó Dezsőre is. (Aki az olvasók közül nem tudja ki volt, kéretik utánanézni). Természetesen önirónia is kiolvasható a sorokból, de nem is annyira önmagamat érinti ez, inkább a jelen generációkat, a mai embert, amibe természetesen magam is beletartozom.

- Milyen volt a könyv fogadtatása? Nagyobb könyvesboltok polcain nyilván nem találkozhatunk vele, ám ennek ellenére gondolom nagy érdeklődés, fogadta. Sok visszajelzést, esetlegesen kapott a művel kapcsolatban?



- Kapható nagyobb könyvesboltokban is, bár értelemszerűen egy ilyen jellegű mű terjesztése és reklámja töredékét sem teszik ki a fogyasztói, szellemet, morált és értékeket romboló álirodaloménak. (Épp ezért javasolnám az érdeklődőknek, hogy tanácsos tőlem megrendelni, mindenki jobban jár vele). A visszajelzések pozitívak. Mindenki szerint a legjobb és legérettebb munkám. Szerintem is.


- Sokáig kell várnunk a következő kötetére?


- Még idén szeretnék kihozni egy novelláskötetet, amely tartalmazná az összes eddig elkészült ilyen jellegű írásomat. A tervezett címe ez lenne: „Forradalmi ostobaságok versenye”. És a Keskeny Károly élete és kora kötethez hasonlóan, ezt is magam illusztrálnám. Valaha hivatásos rajzolónak, grafikusnak, karikaturistának készültem, aztán a punk-mozgalom keresztülhúzta a számításaimat. Itt kiélhetem magam. És az olvasók szerint ezek a kis rajzok gazdagítják az élményt.
Az érdeklődést köszönöm. Túlinformált korunkban talán az a legnagyobb elismerés, hogy valami (vagy valaki) egyáltalán érdekel még bárkit is.

A válaszokat és a fotókat köszönjük Pozsonyi Ádámnak.
Bővebb információ:

http://pozsonyiadam.blogspot.hu
http://www.facebook.com/TekintetesUr




2 megjegyzés: